mymario

Nincs mese, függő lettem, pedig soha egy kicsit sem érdekelt, ahogy egy kis dagi, bajuszos pasi egy bögyös szőkét kerget. Az új addikcióm ünnepének alkalmából megkímélek mindenkit a hatodik(!) világ nehézségeinek ecsetelésétől (de aki tud segíteni, az szóljon, mert egyszerűen vége van az útnak, a sziklák túl magasan vannak, és hiába ugrok rá Bullet Billre, nem akar továbbvinni).
Röviden: a játék 1980-ban született, az ötlet a japán Shigeru Miyamoto fejéből pattant ki, hogy legyen végre egy olyan hős, akivel bátran azonosulhatnak a kevésbé szuperhősök is, sőt még a nem vízvezetőszerelők is!
És lám, mi mindent el lehet adni szegény pasassal:
Sampon és habfürdő, alap:


Egér (ráadásul pixeles megoldással!:)):


Elmaradhatatlan A vagy B kóla:


Az ellenség és a gyógyszer, veszélytelen plüssben:


Totraaaa:)))):

stbstbstb...

ápdéjt, toporcézéipszilon kollegina hozzájárulásával, KÖSZÖNÖM(kedves nemléteő olvasóim nevében):

SZIGET - !Norbi & Réka!

Ez mindenki számára kötelező, aki utálja őket, azért, aki valaha táplált irántuk bármiféle perverz jóérzést, nekik pedig azért.

A biztonság kedvéért a link, kellemes anyázást:

http://index.hu/video/2007/08/10/fitnessfasiszta_neokonzervativ_a_szigete/

mymarc

Időről időre érdemes étböngészni a geekből selyemfiúvá feltámadott drágazseni Marc Jacobs oldalát. Számomra mindenképpen pirospont, hogy nem dizájnolta túl a honlapot, vagyis LEHET használni az oldalt. Egyébként teljesen azt adja, amit a márka maga is: felsőkategóriás h&m - és ezt nem sznob gonoszságból mondom, mert nekem semmi bajom a h&m-mel, sőt! nem is ez a lényeg, hanem, hogy a méltán elfeledett winona ryder kedvenc tervezője eszméletlen cuki férfi kollekciót alkotott 2008-ra. Sajnos egyelőre nem sikerült megtalálni a módját, hogy képet importáljak ide, mert mittomén, de legalább akit érdekel, az egyből megnézi majd biztosan mindet. Külön felhívnám a figyelmet az olyan finomságra, mint a szemüvegkeret, ami tuti befutó lesz a sasszeműek körében is. Az egyetlen, amit kifogásolok, az egy darab nyeklőnyaklómarionett androgün -jobb napjain- fiúcska modell, akire még ránézni is pedofília. Kicsit bonyolíthatta volna a lookbookot pár karakterrel, ez így nekem túl direkt. (ld. pl. 2007/ősz)
Ami biztos, hogy a női vonal nem győzött meg, egy-két gyenge kivételtől eltekintve. Ki-ki megnézheti, és véleményt formálhat, erről most nincs is kedvem többet írni. Viszont mindenképp érdemes csekkolni a special items szekciót, mert itt szó szerint kincsekre lehet találni. Egyik szívemcsücske ez a karkötő. A dolog önmagáért beszél, kis 80-as évek, de letisztultabb formában, matt, dagi műanyag. Nem a kék a kedvencem, hanem a szürke, de arról nem találtam képet. Van még piros, fekete, fehér, sötétkék, és ami a legjobb: hogy csupán 25 dollárba fáj a dizájner cucc!;)

Van ám itt még sok gagyiság is -őszintén szólva a legtöbb az-, no de ezek biztosan marcnak sem a kedvencei.
Ja, és még egy darab a kötelező vans-es együttműködés eredményeképpen:

Pifff... Hát vicces, ja..

Egyszerűen ne #2 - Tévedések vígjátéka

Meg akartam várni, míg több is összejön, de Fergie olyan kiemelkedőt nyújtott a Big girls dont cry-ban, hogy egyenesen saját bejegyzést kíván.
Szegény videón látszik az erőlködés, hogy minden éppen trendi és aktuális vonalat bele/rápasszíroznak, de ez a nő akkor is egy vicc. Vagy a stylist nyúlt mellé, vagy a rendező a stylisttal. Mindegy, jó nagy sületlenség lett az egészből.
1. a kalap: idétlen egy húzás, mert éppen nem illik sehova, főleg nem a csaj fejére, ráadásul csak úgy rá van biggyesztve a fejének a búbjára. aztán meg tereget benne. mi??

És ha ez nem lett volna elég, még privátban is nyomatja:

2. a haj:

Szembeötlő a hasonlóság, ennyi elég is...
(nem akartam avril képet a blogba at all, de a helyzet megkívánta)

ez a durcidarkos arcrejtegetés nem dívik már
3. a nadrág:
Vettük: a szűk+lent helyett bő+fönt.
A birkózószerelés:

De minden jó, ha a vége jó, és most jön az, amiért ez az egész íródott:
Milo Ventimiglia
(csak ilyen béna képet találtam, bocs)

Icecream I.

Sosem gondoltam volna, hogy egy Sparos bevásárlásból bejegyzés születik, de be kell valljam, egészen simogatja a lelkemet, hogy mégis:)
Ugyan ez nem privát jellegű blog, de be kell valljam, hogy az idei nyáron hanyagoltam a fagyit, és nem azért, mert nem szeretem. Viszont most sikerült még nagyobb szerelembe esni: mert hát az új Mövenpick csomagolás egyszerűen elbűvölő. A letisztult, klasszikus formavilág -figyelmezzetek- szinte végigvezeti a szemet a terméken, ráadásul az a leheletfinom konkáv hajlítás a tetőn... Plusz informatív (!) is a cucc, ami számomra mindig külön öröm, mert igenis elvárom, hogy látszódjon rajta egyrészt, hogy fagyi (és ne nézzen ki mosópornak, játéknak, kiskukának, stb...), másrészt, hogy milyen fagyi.
Igen, számomra hatalmas vizuális élményt nyújt egy fagyisdoboz. Ettől szép az élet, na.
Egy a Classics szériából:


Ráadásnak pedig egy joghurtos:

U-N-I-T-Y

Időközben alkotói válságba kerültem.
Nagy meglepetésemre már egy rakat blog és ilyen-olyan honlap beszámolt a DimePiece első lépéseiről. Az említett márka honlapját pár napja lőtték ki hivatalosan a nagyvilágba, de már egy ideje figyelemmel kísérhető a márka alakulása a myspace-en. A DimePiece mögött két húszas éveit taposó csaj áll, ráadásul az egyikőjük kereken 20, ami azért is vicces/érdekes/hihetetlen/....., mert ez már a második olyan márkájuk, amit sikerült teljesen felfuttattni. Brand menedzselésben tuti befutók a lányok.
A Brownbabies - a DimePiece-hez hasonlóan- Los Angeles-ből indult, az ottani sreet art-ból és hiphop szcénából szívta meg magát. Nekem nagyon bejön, ahogy a high fashiont és a retrót (főleg nyolcvanas évek, filmek, zenék + vintage designer cuccok ugyanúgy) keverik, teljesen ízléses, ráadásul ez a -ahogy a lányok hívják- pussy power is tök ok, bájos és humoros (megjegyzem, az a baj, hogy a retró szónak itthon olyan konnotációja sejlik fel, hogy belegondolni is rossz, de nem, ez itt nem az) Itt még 3 lány működött közre hivatalosan, de igazából kisegített mindenki mindenkit, aki élt és mozgott Los Angelesben; tömegesen szerveztek bulikat, helyi haverokkal más közös projekteket, kirakodóvásárt, vagyis akármit, amivel kapcsolatot lehet teremteni a közzel. Amúgy a csajok privátban is előszeretettel turiznak, ami egyrészt végtelenül szimpatikus, másrészt azért az a turi, nem ez a turi, akármennyire is hasonlít a vasárnap délelőtti los angelesi bolhapiac a pecsásra.
Lényeg a lényeg, ezeknek a daraboknak a titka nem a fifikás szabásban vagy a technikai virgonckodásban van, hanem az összeállítás hangulatában, üzenetében: ne piszkálódjunk, gáncsoskodjunk már mi, lányok egymással annyit!! bezon...
Brownbabies

A DimePiece egy adaggal nőiesebb, klasszikusabb, jó színes (ami az alsó képeken kifejezetten nem látszik), de már szinte teljesen háttérbe szorult a csicsapicsa gettó-hangulat. A webshopban egyelőre sajnos csak pólókat lehet kapni, viszont a lookbook miatt (is) mindenképp megéri csekkolni.
Az alkotók (csudijó saját tervezésben):

Pixomán

Férfi divatról mindig kevesebb szó esik, pedig vannak történések ezen a fronton is. Itt van pl. Sandra Faessler. A lány svájci, és egy rakat művészeti iskolát kijárt, nemrég pedig az ITS#SIX-en -olaszban- mutatta meg magát. Ez egy tehetségkutató rendezvény, ahol -ha jól tudom- szavazásos rendszerben mehetsz az ITS#Five-ba és így tovább. Egyébként az egész szerveződés nagyon érdekes, megéri utánanézegetni, mert a végén még kiderül, hogy nem feltétlenül pazarolja az idejét az, aki kreatív és vannak ötletei és/vagy divattal foglalkozik. Az "about us" rész kifejezetten aranyos, nekem egészen feldobta a napom:) igyen, ennyi is elég.
Sandrára meg a ruháira visszatérve -amellett pesze, hogy a kollekció magát értelmezi- annyit azért lehet tudni, hogy a hagyományos, "nagyis" keresztöltést kombinálja a tervező a pixelek világával, így az egészből egy kicsit nosztalgikus (nem tudom, ez-e a jó szó), színes, kicsit elektróóós dolog születik, és mindez férfiban!
Ez a tilitolis szett személyes kedvencem:

Hegedű!:)

Heatherette-ben:

Minden különösebb Rihanna-érintettség nélkül, a képek kedvéért született ez a post, de azért el kell ismerni: kiemelkedően teljesít a hölgy a hiúságok vásárán, vagyis r&b fronton. Megakadt a szemem ezen a boríton, mert úgy tűnik, itt van végre a rés a ciciuralom falán, és egy határozottan COMB/fenékhangsúlyos kép is mehet címlapra (ráadásul kis mellel párosítva, álljon meg az ész!)! Éljenéljen!!:)) Nekem egyébként sokkal, de sokkal jobban bejön ez az arány, mint a felül szilikon, alul izom sziluett.
A Paper máskor is elég szimpatikus képekkel szokott előhozakodni, és tök jó a többi Rihannás is, de azért mondjuk nem mentem a falnak.. Hát dekoratív egy csaj, na:)
Luella dresszben:

megint street-Vans

Jó sok idő telt már el az utolsó street-es megmozdulás óta, már nagyon időszerű volt egy ilyen.
Kicsit megint úgy érzem, hogy fából vaskarika ez a hacacáré, mert -habár tényleg tök tehetséges és arra érdemes(/wannabe) művészeket sikerült összehozni- a cipős megoldás mégis csak ürügynek tűnik. Meg hát sablonos basszus!!:/ Na, de tényleg még nem láttam, szóval lehet, hogy jó lesz ám!! Ennek ellenére örülök, hogy van ilyen, mert más meg egyáltalán nincs is. Kár, hogy hogy ez a streeturbanstyle cucc szinte csak amerikai vonatkozásában értelmezhető nálunk (viszont itt avval, hogy amerikai nincs is semmit gond, nekem pl. baromira bejön, amígy így összejött az adott címszó alatt), pedig bezony itt a keleti-közép felen is vannak ám utcák.
Kíváncsi leszek ez mennyire derül majd ki, meg arra is, hogy kik nálunk a "streetes arcok", a sneaker pimps-en pl. mind egy szálig külföldi volt:))) majd igyekszem fényképezni!
Szerintem amúgy baromi nagy ötlet volt a vanstől anno a slipon, hiszen olcsó, egyszerű, kényelmes és szinte ordibál, hogy önkifejezzenek rajta/vele. Mint a húsleveskocka...

Sisterhood

Nem, nem saját, de végtelenül fontosnak tartom:

Women’s Support
Becoming Our Own Role Models
As women embrace the fullness of who they are as individuals, they may find themselves supporting other women, helping others to reach the level of inner comfort and outer freedom that they themselves have found. Among those who are less sure of themselves and their place in the world, it may be more common to criticize other women than to seek their help. But there are things that a woman can only learn from another woman, as there are things about being a man that can only be learned from other men. We all recognize that we have much to learn from each other regardless of gender, but sometimes we could use a supportive role model that gives us a more precise example of what and who we can become.

There was a time where women stood together in a bond of sisterhood, women supporting women. It is only natural that the pendulum swings out of balance for a while so that we may have the experience of what we do not want. It is up to women to bring the pendulum back into balance and bring back the sacred sisterhood we yearn for at our core.

If we envision a world where women support each other and help each other find their place in an ever-changing world, then we can become the change we want to see. Jealousy, envy, criticism, and judgment are refuges for the insecure. As we help others to become self-assured, we create a world in which all people help each other, regardless of gender. Only women can make the change in how women are seen and understood, not just by other women but by the world at large. The way we speak about each other to other women and to the men in our lives informs everyone to treat us with the respect that all women, and all people, deserve.

Akasztófa

Van úgy, hogy nézegetek-nézegetek valami (itthon) no name együttest, és egyre inkább nézegetem, és akkor hirtelen berobbannak nálunk is a köztudatba. A sokadik szűrőn átpréselődve -és ha elég jól meg van már nekik ágyazva az itthoni piacon-, csak bekerülnek a hazai zenetévébe (direkt nem írok nevet). Az pedig olyan jó érzés, hogy én tudtam:) (Ezt a képességemet egyébként szívesen kamatoztatnám pénzért is.)
Így volt ez the Gossip vagy a Gym Class Heroes esetében is. Beth Dittoék tuti fesztiválos befutók lesznek 1-2 éven belül, én javasolnám, hogy a Juliette and the Licks-szel haknizzák körbe itt a keleti véget, mert azért kell még egy kis húzónév. (de lehetne ilyen csajos óriásmegagigaturné: Beth Ditto, Juliette Lewis, PJ Harvey, Peaches, Shirley Manson-Topy kedvéért és Karen O)
A sok brit the-s együttes után, most itt van a következő szigetországos favoritom: (the nélkül) Gallows, és meglássátok, nagyobbak lesznek, mint Henry Rollins (nyaka).
Az énekes (középen)olyan igazán nagyon brit (erre a stylinggal is erősen rápakolnak), amit én nagyon bírok, szóval nem csak iszonyat jó zenét csinál, hanem térdremegtetően jól is néz ki (bár elég pincurka, de biztos vagyok benne, hogy olyan koncerteket nyom, hogy mindenki maga alá... Pl. a/THE moogot szívesen belökném egy teltházas gallows tornaórára), ráadásul van egy testvére is (rendezői balról a második)! Punk, Hc gyökerekből táplálkoznak, (bevallottan normális életet éltek/nek)blablabla.., és gyönyörű fotók jelentek meg róluk az ID-ban/ben, az mindenképpen kötelező!
Tessék sok Gallowst hallgatni, hogy nagyok és erősek legyetek!

Instant karma

Na ez AZ IRÓNIA, csupa nagybetűvel:

Graffiti Your Own Train!

Getting busted for tagging a train is so over... now that you can vandalize from home! If your creative juices need some inspiration this kit not only contains a solid vinyl scale train (beautiful bone white blank canvas!), but comes complete with ready made decals with loads of graffiti and tags for you to create in your own style. Just like the toys when you were a kid..

Gondolkodtam, ehhez mit lehet hozzáfűzni, de talán kár is magyarázni, mert egyszerűen gyönyörű, ahogyan a konzumtársadalommal szemben létrejövő szubkultúrák ideológiáját a támadott rendszer egyszerűen felpakolja a polcra, a sör és a Kisekegyed közé (persze pont a veszélyes lényeget kihagyva).

Stílusikon 1#

A Dallas nem csak a "sorozatnézést" forradalmasította, hanem tv-s stylingot is.
Igazságtalanul elfeledve:

Sex And The City Reloaded

Lehet valami a levegőben, mert lánycsapatok mostanra megelégelték a semmittevést, a Spice Girls után a "szinglizászlóvivő"(fúúj) szex és new york-os gárda is -úgy tűnik- összeáll (meg hátha a Bestiák is). A népszerű sorozatok között ez az, amivel a legtöbb szub- és/vagy kisebbségi kultúra azonosulni tudott, mert már mindenki megtalálta magát benne, olvastam már olyat is, hogy a film igazából 4 meleg new york-i pasiról szól.
Közkívánatra tehát meglesz a mozi, ami eddig állítólag Kim Cattrall (Samantha) tépelődése miatt késett ennyit, mert ő hogyhogy kevesebbet kap, mint Sarah Jessica Parker (Carrie), aki a sorozat producere is egyben. Rejtély.. Mindenesetre mostanra sikerült egy olyan szerződést megalkotni, amivel mindenki boldog, Cattrallt pedig pluszba szerződtették egy másik HBO-s sorozatba (is).
Jaj, én egyébként nagyon várom a filmet, mert amennyire tiszta szívből gyűlöltem eleinte az egész Szex és New Yourk kultuszt, annyira megszerettem a végére, és remélem, hogy Carrie-t mostmár nem fogják piszkálni meg taszigálni Mr. Big és Aiden + a világ maradék többi pasija között, mert az senkinek sem lenne jó. Amúgy meg Chris Noth még nem is fix, hogy benne lesz, bár az már úgy nem is igazi..
Gondolom a stylist-csapat is iszonyúan készül, biztosan izzítanak majd mindenkit, aki él és mozog, és vagy nagyon trendi vagy nagyon örökérvényű a szcénában.

Sorozatok, amiket muszáj lenne folytatni (akár mozifilmen):
Szívtipró gimi
Szomszédok
Éretlenek
...

ebony&ivory

Egészen fantasztikus az ötlet, nem is értem, miért kellett erre ennyi sok, hosszú évet várni! És hordtuk tényleg azokat a ronda, bőrszínünkhöz nem igazodó, ostoba tapaszokat.. aztán hirtelen!! És a tengerentúlról, hát persze.. Van fény az alagút végén.

Mindenki tinédzser

Érdekes cikk jelent meg az Observerben: Maude Churchill kategóriákba sorolta a 10 legnépszerűbb stílust, amiben jelenleg a brit tinédzserek támadnak. Hangsúlyozom, Nagy-Britanniára vonatkozik az egész, mások a súlypontok, arányok, kellékek, de azért vannak nagy örökigazságok, plusz pont aktuális is, így a nagy emo-láz közepén, amikor már a Fókusz is szegény szerencsétleneket analizálja. Meg azért szeretjük is az ilyet, 100 leggazdagabb, 10 legszexisebb, stb... Nahát, és ráadásul fesztivál-szezon, ejnye, de stimmel.
Na szóval emo az náluk már nincs, mármint ilyen formájában, mert mutációjában persze van, a vegytiszta emo viszont már kiszorult keletre, mert itt azért jobban van min szomorkodni, de tudom, hogy ők nem is csak szomorkodnak, mert csomó más dolgot is csinálnak még. Biztos. A briteknél tartja magát a skinhead és a punk, ami ott olyan látványosság, mint a Big Ben, hát itt finoman szólva nem. Aluljáró-kultúra. A nu raver most ér ide lassan, döcögősen, de úgy látom, nem tudjuk mit is kéne kezdeni vele, mert gyökere itt nincs, úgyhogy én azt mondom, ez nagyobb ramazuri nélkül el is hal majd, max hörög egy párat a leértékelt neon H&M pólón. Hardcore kid: abszolúte, szépen csendben voltak, vannak, jönnek a harcosok, van nekik nyári szett, téli szett, de ez igazából csak anyagmennyiségben jelent mást. A változások csupán leheletfinomak, pl. már nem a hálós sapka megy, hanem a fullcap. Scene kid... hmm...öhm..nem ismerős.. Indie boho=Moog+ groupie. Scranner a leghomályosabb számomra, de talán többé-kevésbé, be lehet kalibrálni. Wannabe wag, goth: alap.
A cikk arra is kitér, hogy odaát állítólag a 30-as, 40-es (?!) korosztály kezét-lábát töri, hogy tinédzsernek tűnjön, míg a 14-15 évesek majd' meghalnak, hogy idősebbnek nézzék őket. Ha ez ezt eredményezi, akkor már úgyis mindegy..
1) The Punk // 2) The Nu Raver


3) The Hardcore Kid // 4) The Scene Kid


5) Emo Skater // 6) Indie Boho


7) The Scranner // 8) Wannabe Wag


9) The Goth // 10) Skinhead

Parasztvakítás

Nem tudom, jó-e vagy rossz, hogy mi olyan messze vagyunk mindentől. Persze szempontja válogatja. Az biztos, hogy divatkodásban minél több időt tölt valaki külföldön, annál jobban le vannak hasalva tőle itthon. Én meg csak irigykedem, de nagyon.
Magyar tervezők társasági eseményeken viselt outfitjének eredetije (nyári kiadás)
(de csak gonoszkodom ám, bocsánat):

Happy Birthday

Tegnap a Dior 60 évfordulóját ülte, amit hivatalos közegben biztos csak remegő térdekkel,izzadó tenyérrel, dadogva szabad emlegetni, persze olyan is volt. A tökéletesen Galliano "uralma" alá került alkotógárda olyan kollekciót és/vagy showt küldött kifutóra, hogy namégolyat!
Ezen az estén mindent összepakoltak egy helyre, amitől a divatvilág működik: őstehetség, pénzpénzpénz, csodálatos helyszín (versailles-i kastély), modell nagyágyúk (Giselle, Helena, Naomi, Linda)
A művészúr az aktuális kollekcióval Adyból József Attilává lett, vagyis az egyértelmű, nagyívű, már-már teátrális gondolatok helyett finomabban bánt az utalásokkal. Persze Galliano azért maradt hű önmagához, úgyhogy a bemutatója még mindig jobban hasonlít egy színházi előadáshoz, mint divatbemutatóhoz.
Amellett, hogy az inspirációt persze most is más megkomponált vizuális alkotások (festészet!!!-abból is főleg spanyol)adták, ez a bemutató tisztelgés egyrészt őfelsége Christian Dior, másrészt az áprilisban elhunyt Steven Robinson (Galliano lelkitársa, tervezőpárja) előtt is. A nagy esemény alkalmából előhúztak mindent a kalapból, ami naggyá tette a Diort (ever). Ezek tényleg olyan vonalak, szabások, amik mindenkinek ismerősek, max nem ugrik be egyből, hogy ez Dior. Ilyen pl. az 1942-es New Look, ami teljesen átformálta a női viseletet a világháború után, blabla...hát persze, hiszen kényelmes és jól néz ki!
1947

2007

Persze kicsit frissítették, de inkább csak illendőségből, a lényeg ugyanaz.
Van pár darab, ami számomra teljesen oldschool Hollywood, de a szakirodalom szerint Irving Penn ff fotóit idézik. Jó, legyen, bár ez a magyarázat fából vaskarika.
Okulásul néhány csodálatos Irving Penn:


Ugyanez Dioréknál:

A sok fémkockaűrrobotmaca után nekem felüdülés ez a cikázás a stílusok és korok között: